Ősz van. A zöld, lombos ligetből
Csak puszta, zörgő gally maradt . . .
Oh visszasírom sokszor, sokszor
Az eltűnt, elszállt szép nyarat.
Ahogy a hűs akácasorban
Kísértelek, én kedvesem -
Csak a nyarat éreztük akkor
S haladtunk szótlan, csöndesen.
Még nem vallottuk meg szerelmünk,
Még akkor nem is tudta más -
De óh köröttünk tisztán szólott
A legékesebb vallomás.
A kis kerítésen kíhajlott
Egy-egy kiváncsi rózsafa
Szerelmet ontott rózsák kelyhe,
Madár csicsergő ajaka.
Csak ép szívemre nem borultál,
Csak ép meg nem csókoltalak -
Óh visszasírom sokszor, sokszor
A csóktalan elszállt nyarat.
