2012. május 30., szerda

Báder Judit

A keresés, az út, az elengedés mestere
-részlet-

Mindig arról álmodtam, hogy megérkezem. Egész életemben egy vágy hajtott, otthonra lelni, egy szóban, egy érintésben, egy tekintetben.
...
Ma már tudom, minden, amire rátalálok, mulandó.
A kedvesek mosolya, a szél arcomon, gyerekeim illata, boldog pillanataim, szomorúságaim, elfolynak az időben.
Ismerem a vihar zúgását, a nyári záport, mikor kopog a forró betonon, tenger hullámainak locsogását a fehér sziklafalon.
...Újszülött panaszos sírását, mikor világra szakad.
...Gyertya sercegését mielőtt ellobban.
Csak azt az egy hangot, ami engem szólít, nem találom.

A keresés, az út, az elengedés mestere lettem.
...
Az egyedüllét feloldhatatlan...

A várakozás édes keserűsége feledteti: nincs semmi, mi befogadjon.