N.K.-nak 30 év után is
ma kacagnak még merészen
a rózsás arcú nők
de nézd amott fehéren
fáznak a vénülők
így járnak ők is
az ifjúság elszáll
letörnek szépen csendesen
mint gyenge virágszál
ha halk sikolyt hallasz fakadni
a nevetők ajkán
tudd meg hogy náluk járt az ősz
életük alkonyán
akkor ejts egy forró könnyet
a sorsunk ez bizony
vedd elő az emlékkönyvet:
versem ezért írom
é r z e d – e ?
érzed-e ezt a vágyódást
ha álmodó szemed az égre emeled
és vágyakozva elnézed
a messze kéklő
szelíd
csillagos eget
érzed-e a remegést
ha az alkony lépeget
és a simogató langyos esti szellő
régi meséket
boldogan
suttog neked
érzed-e hogy ilyenkor halkan
melléd ülök és fogom a kezed
és rajongó szerelmes szent vágyódással
álomra csókolom
hunyt
fáradt szemed.
