2008. november 5., szerda

Füredi Ferenc

Alfától az Omegáig

1.

Mellémsimulva átölelve
fölédhajolva ragyogásban
fölémhajolva lámpafényben
szélmentén és az ellenszélben

Veled és soha nélküled

Mellédsimulva átölelve
fölémhajolva ragyogásban
fölédhajolva lámpafényben
szégyentelenül szégyenlősen

Veled és soha nélküled

Mellédheverve átölelve
megélve bőröd barnaságát
a sekély tenger hullámzását
Athén, a drága Görögország

Veled és soha nélküled

Mellémheverve és ölelve
parányi apró rezdülések
vezérlik végig kezem útját
megnyugtatóan izgatóan

Veled és soha nélküled

2.

Egymás mellett a kármin a bíbor
fölédhajolva elmerülve
fölémhajolva fölemelve
csókod keverve óbor újbor

Veled és soha nélküled

Egymás mellett a kék a sárga
fölédhajolva kimerülve
fölémhajolva megkímélve
varázslatodba visszazárva

Veled és soha nélküled

Egymás mellett a zöld a barna
fölédhajolva álmodozva
fölémhajolva átkarolva
vasba varrva és öntve bronzba

Veled és soha nélküled

* * *

Karjaim között menekülve
fölédhajolva védelmezve
fölémhajolva elbújtatva
magam a gyávát hőst hazudva

Veled és soha nélküled

3.

Érezve hallva hogy nem alszol
fölédhajolva szeretettel
fölémhajolva türelemmel
fölédhajolva arany lánccal
fölémhajolva ezüst lázzal
szembeszegülve a világgal

Veled és soha nélküled

Velem és magam kinevetve
fölédhajolva megkönnyezve
fölémhajolva vigasztalva
elvetve mégis elfogadva
önmagunkat is megtagadva
magunkért mindig összetartva

Veled és soha nélküled

Meghátrálva az erős várba
csontszárazon és bőrig ázva
látva a szemünk kialvatlan
látva a ruhánk vasalatlan
- gyönyörű és kibírhatatlan -

Veled
és soha
nélküled!

4.

Őrizve szemed óva álmod
Álmodva vissza ifjúságot
Az ifjúságból csak a szépet
Különlétből az együttlétet

Veled és soha nélküled

És amíg lehet még ölelve
szétválva újra egyesülve
mellém fölém és rámhajolva
melléd föléd és rádhajolva
ameddig körbe jár az óra
Együtt és külön emlékezve
összekeverve megfelezve
szétválasztva és egyesítve
megsokszorozva és megosztva
kiolvasva az öregséget
ameddig körbe jár az óra
széjjel nem reped a rugója

5.

Viaszként lágyan elolvadva
örökre együtt megmaradva
elbújni idő csont-szilánkban
az idő és tér gomblyukában

Őrzőink arca meg se rebben
öleljelek és ölelj engem
föléd hajolva vaksötétben
Vakhitből emelt reménységben
összesimulva átkarolva
belenyugodva véglegesbe
- por kezedet add por kezembe -

Hová lett csókod, az az édes
hová lett öled, az az éhes?

A por kezem még mindig érez!

6.

Van-e valaki, ahol voltunk,
áll-e valaki, ahol álltunk,
felhangzik-e még hívó ének,
van-e konyha, hol kávét főznek
szeretet mellé a vendégnek?

7.

Dal

A hajnal itt talált elalva
az írógépre ráborulva
súlyos élet, súlyos álom
terhet visel pillantásom

Add a kezed a kezembe
simuljon a tenyerembe
úgysem maradhat sokáig;
Alfától az Omegáig