-részlet-
annyi ütés van szívemben,
gyógyírként felszivárogsz bennem,
és mindig ugyanaz az álom,
egy karnyújtásnyira, lejtjük a táncot,
már belőlem senki ki nem téphet,
hiába hordja szét alólam mindenki a földet!
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."