2011. december 28., szerda

Szikora Zsó

Érzés

Valami nagy-nagy űr volt ott mélyen,
A szívtájéki részen; gyönge falán.
Előbb fel sem tűnt, tettem néma-lazán
A dolgom, és nem érdekelt vérem

Ha folyt, elárvult sorsommal, széjjel.
Gondoltam, minden így van jól ma - talán,
S a vérszegény napok pátensi hadán,
Fásult kényszerré lett egész létem.

De akkor a viharos szél betoppant,
Korlátokat, falakat döntött roppant
Erővel, míg elállt a makacs vérzés,

A tátongó mélység is eltűnt; már nincs
Ott bent, a szívtájéki részen, mert kincs
Terem helyén, és úgy hívják: Érzés.