2011. december 28., szerda

Pálinkás Imre

hangodba kapaszkodom

a hangodba kapaszkodom
ahogy rám simítod a szeretleket,
nevetésedbe, mi visszacseng
és arcomra mosolyt varázsol,
gondokat űz,

hófödte tájban
elém virágszőnyeget hozol,
színeket csensz a szürke égre
és a pillanatot nyújtod felém
mikor összefonódik testünk
és egymás ajándéka lelkünk,

angyalok vigyázzák álmunk
és lapozzák lassú naptárunk
az igaz időkbe