2009. november 20., péntek

Kovács Erika

Pszt...

Gyertyát gyújtok
az est félhomályában,
és sóhajod csöndben fogadom.
Arcomhoz feszülsz,
ölemben elpihensz,
hogy elrejtsd titkolt magányod.
Kinyíló ajkamat
ujjaiddal lezárod:
Pszt!... ne szólj!- mondod.
Hadd legyen
most csendünk,
mezítelen boldog ölelésünk
a kettőnkbe zárt világ végtelenje...