nahát az ötven
pedig én lassan jöttem
lépésben mérve
kezdetben évről évre
az ember feljő
s harminctól ott a lejtő
onnan már csúszda
mintha valami húzna
meglök a negyven
sikerül nem kiesnem
s röpít az ötven
körül a baljós ködben
szabályos röpte:
a kő lábamhoz kötve
mit hát a könnyek
lefele sokkal könnyebb
