Tordai Gábor

Élethomok

Elnézem, amint
ujjaim közül,
lassan csordogál
az élethomok.
Surranó, apró
nesze, az élet
távolodó hangja.
Csak nézem,
ahogy a pergő
szemek a mélybe
hullnak.
S ahogy fogynak
a percek,
Úgy érzem egyre
közelebb,
az egyre mélyülő
ráncok rianását.