P. Tóth Irén

Nincs bocsánat

Nincs bocsánat:
...hogy világra jöttem porszemként
vérben, fájdalomban,
hogy bíztak bennem annyian, -
én nem bíztam magamban...

...hogy hiába mutattak utat
kik megjárták a poklot,
vezetni nem hagytam magam,-
másfele vittek a hangok...


Míg kövezték az utamat,
álomvilágban jártam;
élni nem tanítottak
a híres iskolákban.

S mikor aranymankót
adtak a kezembe,-
otthagytam mindent,
s mindenkit, örökre.

Most ezer darabban
látom az életem,
ugyanaz maradtam:
gyáva és ügyetlen,

nézem tört életem
álmok világában:
mélység és félelem;-
ezért nincs bocsánat!