Sápadt vezér,
szertepillant a tájon
a tél,
kék szeme villan
szomorú-kegyetlen.
Lábához kúszik,
s sziszegve jelent
neki a szél.
Körben
feszes vigyázzban
tisztelegnek
a hegyek,
sisakjukon szikrát vet
a Nap.
Az ég
ragyogó főterén
varjak dísszemléje zajlik,
a zene: faág roppan.
A hó alatt
titokban
fegyverkeznek
a füvek.
