2012. március 11., vasárnap

Mosonyi György

Anyám örök

Anyámra nincsen semmi rím,
Semmi szabály, de végtelen,
Mint könnyű szél a réteken.
Anyám olykor alázattal
Térdelt elébe kis virágnak,
Az ég, a föld volt a szerelme.
Szerette a természetet, a hajnalt,
A fellegeket: inkább a feslő életet.
Anyám Krisztus hitében élt,
A lét az Ő keresztje volt,
Onnan hintette szeretetét.
Anyámnak bankbetétje nem volt.
Éhezve, fázva, erejét a gyerekekre adta.
Anyámnak könnyű álma lesz.
Semmije volt, az megmaradt,
De fákban, utódok vérében felbuzog.
Anyám, ha néha dudorászott,
Az ég tárult, a föld virult,
Szeme öröme muzsikált.
Anyám a könnyű széllel elhágy;
Mint annyi színű falevél,
És nem hozza vissza senki már!
Anyám! Utánad száll dalom!
Én már réges-rég nem leszek.
Te énekelsz a réteken.
És ott leszel a kék egen!