A gondolat kedves,
ahogy érint, simogat,
a rezdülés része lettem
némán, mint néhány árvalányhaj
a kézben, csak egy pillanat, s
észrevettem:
szerelem szállt szelek szárnyán,
első csókra várván
ének törte szét a csendet,
amolyan ősi, szabad, boldog,
aztán írtam Neked verset,
úgy számoltam: tizenhárom.
Sorok belőlem, egyszerűen,
kegyetlen valóság, határtalan álom,
bár fény születik éjed után,
maradok sóhajtás...
