2012. április 11., szerda

Báder Judit

Lennék otthonod
-részlet-

Lennék otthonod.
Hol megérkezvén kalapod
a fogasra dobod,
ölelnél engem
pillanatra,
majd szemeddel virágaid.
Hoztak-e új szirmokat, míg
nagy utakon jártál?

Megetetnélek hússal,
magammal,
szép mesékkel,
mik történtek velem
nélküled élt
régi életemben.
...
Tudnék hallgatni is,
míg mondod, százszor ismételt,
meg nem unt, nem felejtett emlékeid.
Néha nőkről, meg néha rólam is.
Ha aludnál,
mosolyognék,
holnappá simítva ráncaid.