2012. február 6., hétfő

Robert James Waller

Madison megye hídjai

Francesca levele
-részlet-

"...egyáltalán nem kerestem kalandot, de... alig vetettem rá egy pillantást, már tudtam, hogy kívánom, még ha nem is annyira, mint amennyire végül kívántam.
...egy élettel ajándékozott meg, egy egész világegyetemmel, és különállórészeim egészek lettek.
Soha, egyetlen pillanatra sem felejtettem el.
Még amikor tudatosan nem is gondoltam rá, valahol mindig éreztem, mindig ott volt velem.
...megtanított rá, milyen nőnek lenni.
Derék, melegszívű ember volt..."

Csönd telepedett az öreg konyhára. Michael nagyot sóhajtott, és kinézett az ablakon.
Carolyn pillantása végigfutott a mosogatón, a padlón, az asztalon, az egész konyhán.
Szinte suttogva szólalt meg:
- Ó, Michael!
Képzeld el őket, amint annyi éven keresztül reménytelenül vágyódnak egymás után.
...
Nézd meg ezt a képet anyáról! Soha nem láttam ilyennek. Olyan gyönyörű!
És nem csak a beállítás miatt. Az a férfi tette ezt vele.
Nézd, milyen vad és szabad!"