megkövült időben
rögzült pillanatkép
ismételhetetlen
több mint magány
fáj
utamon
holt könnyek
száraz sója csillan
kristály fehéren
így cipelem
nehéz büszkeségem
tört gerinccel
földig hajolva
láthatatlanul
érted
érted?
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."