2011. január 11., kedd

Benő Attila

(Lehelet)

Lépj közelebb.
(Felejtsd hangom élét!)
Az est ideleng.

Nézzük együtt, hogy olvad
ablakainkon a jégvirág.
Hallgassuk a lehelet-hullámokat!
(Boldog, ki önmagából kilát.)

Lehetnék bárhol
- vödör a kiapadt kútban -
hozzád lendít a távol.

Találgassuk,
most bennünk milyen évszak dobban.
(Ha szakadozik rólam az árnyék,
nálad azt ki tudhatná jobban?)

Az ablakon legördülő cseppek nyoma:
hajszálerek, idegszálak, hajtincsek.
Ha nem másért, a megszólalásért,
adjunk nevet a nevenincsnek.