2011. január 11., kedd

Pálinkás Imre

Szavak helyett

Ne mondd a szót,
üressé válik, ha nem
kimondható,
ha csak az a szerelem,
hogy szeretlek, Kedvesem.

Ne mondd a szót,
csak súgja szép mosolyod,
szemed csillogása,
s ha mégis úgy akarod,
egyszer majd újra mondod.

Ne mondd a szót,
csak a lelkedben zsongjon,
és álmodj vele,
s ha mégis felcseng fájón,
érezd, én nem változom.

Ne mondd a szót,
csak ölelje rám karod
az éjszakában,
ne szólj, fáj kimondanod,
elég ha halkan súgod.

Ne mondd a szót,
ha a csöndre van szükség
a megnyugváshoz,
féltőn figyel ránk az ég,
a lassan múló szürkeség.