Úgy gondoltam: annyival szaporodom emlékben,
amennyivel létemben fogyok,
nem változik hát semmi.
Csak helyet változtatok észrevétlenül.
Mint homok a homokórában,
térből térbe,
de mindig azonos
s mindig egész.
Így gondoltam.
Csakhogy az emlék is fogy.
Nem helyet változtatok hát, hanem visszakozom.
Mintha a fa már koronájával visszakozna,
s nem levelével.
Csak a sors...
A sors marad mindig éber.
Tőzsér Árpád fordítása
