2010. június 17., csütörtök

Parancs János

Hajnalban fölriadva

már nem tudom
már nem is érdekes
talán egy csapda volt
talán valakire vártam
és féltem éjjel a sötétben
éjszaka mindig félek
verejtékezve ébredek
álmatlanul hánykolódom
hiányzik a megnyugtató szuszogás
a gyerekkori testközelség
a másik test meleg nyirka
a kárhoztatott ólmeleg
amiben önfeledten lubickoltam
a zsenge vágyakozás sutasága
az ártatlanság bája és önzése
a feltétel nélküli adakozás
amire én már képtelen vagyok
hiányzik a test ajzott remegése
a közvetlen érintések varázsa