2010. június 17., csütörtök

Györe Imre

A szó

Ha elfogy a hangom,
folyóvíz kavicsából,
igen abból, kavicsból
rakom ki a szót, vagy
lábujjal kaparom
nedves agyagba,
ahol is megszilárdul,
megkövesül majd,
s lesz, ki kiássa,
s megtisztítja
késsel, vassal,
sörte-ecsettel,
elámul rajt,
s magasra fölmutatja
a tér közepén, ott, föl,
mindenki lássa, az is,
ki lábujjhegyen ágaskodik hátul,
s fölkiáltson meghökkent örömében:
ez az a szó, igen,
az egyszer már kimondott,
kimondott, mondhatatlan,
ez az a szó,
ez az a szó,
s nem másik...