2010. május 21., péntek

Varga Nóra


Esteledik

Fáradt lángolása lobban az estének;
fény-imáját mormolja a haldokló délután,
aranyglóriát fest a halk szavú ének
ott, a távolba néző bölcs hegyek lábainál.

A sötétlő ormokról visszaint a bús,
örök harangszó, s az éjjelre készülő álom,
s mikor a zsolozsmaszó messziről felzúg,
áhítatra hív a völgyben megbújó vén templom.