2010. május 22., szombat

Kerék Imre

Csak veled múlik el

a hegyoldalon égnek meredő
vörösfenyők gyantaillatú csöndje
ahogyan felrezzentik dübörögve
vágtájukkal a sűrűből elő-

bukkanó holdagancsú szarvasok
nyomukban az örvénylő lassú zsongás
s odalent a tág völgy mélyén a forrás
ezüstszalagja ahogy kanyarog

tört gallyat kerek kavicsot sodorva
a lebukó nap rézvörös korongja
ahogy visszfénylik vérszeplős szeder-

levélen rőten lángoló szömörce-
bokron ez a barna borostyánkőbe
zárt pillanat csak veled múlik el