2010. február 3., szerda

Gere Irén

Útrakelünk

álmodunk...
színeset, hófehéret,
- de eljön a reggel -
ledőlt tornyok
romjain ülünk,
sírunk keserűt.
..aztán elindulunk,
lépünk a semmibe.
maradék hitünk''
zsebünkbe gyűrjük,
mint használt
papírpénzt - tán
kapunk érte
valamit...!
egy üveg bort,
meg szódát...
jól jöhet még
sivatag-magányunk
feloldani a végtelen
úton...