2010. január 31., vasárnap

Maurice Maeterlinck

És ha újra látod...

És ha újra látod egy napon, mit fogsz majd neki mondani?
– Azt, hogy örökké vártam őt,
minden percben, egész a síromig.

És ha tovább faggat, és meglehet, hogy már meg sem ismer?
- Úgy kell válaszolni neki, gyöngéden,
mint akit talán bánat is ver.

És ha azt kérdezi majd, hol találhat rád, mit hazudjak neki?
– Csak szó nélkül add kezébe gyűrűmet,
többet nem kell mondani.

És ha majd azt akarja tudni, szobád mitől lett ilyen elhagyott?
– Csak mutasd az elsötétült lámpát,
és hogy az ajtó résnyire nyitott.

És ha majd tudakolja, hogy teltek utolsó, magányos napjaid?
– Mondd, hogy csak mosolyogva láttál,
neki nem szabad másról hallani!

Kovács Anikó fordítása