A téli erdő kongó üressége
szinte nyeli a békés hópihét,
végtelen szelíd csendessége
becézi lágyan a föld szívét.
Zúzmara hull némelyik ágról,
zizzenő finom dallamán
tavaszt remélő boldogságról
beszél egy rebbenő madár...
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."