2009. december 30., szerda

Fekete Vince

Valahol túl a fák hegyén

„csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott”

mint egy villanó pengeél
a fagy szikrája felragyog
valahol túl a fák hegyén
hol gyújtják-oltják csillagod

valaki némán ott lebeg
a fák szikrázó hegyén túl
mondják hogy ő a félelem
ki könnyű kézzel felénk nyúl

csak az nem fél kit a remény
pisla világa elhagyott
s nem gyújt meg neki már az ég
boltozatán egy csillagot

ki gyújtja s oltja életed
villantja veszti csillagod
mondják a lenti porszemek
kiket tán végképp itt hagyott

valaki száll a fák hegyén
hegyen tűzön és tengeren
s nem marad már csak a remény
csak a titok s a sejtelem