2009. december 30., szerda

Marina Cvetajeva

Így élek

Föld-egyszerűen élek.
Viskóm szegény vacok.
Messziről idetévedt
szigetlakó vagyok.

Így élek. Senki nem kell.
De zörget valaki —
a kunyhóm perzselem fel,
tüzén főzök neki.

Rám néz — enyémnek érzem.
Marad, ha már leült.
A törvényt tudja vérem,
az ősi-egyszerűt.

Ha kellene az újhold —
én megkeríteném.
S ha továbbmegy — nem is volt,
nem volt — sem ő, sem én...

Még csupa seb nyomától
az út. De beheged,
mire egy másik vándor
bezörget majd: „Vizet!"

Rab Zsuzsa fordítása