2009. november 21., szombat

László Noémi

Te vagy a meg nem élt
és el nem játszott bizonyosság,
nehéz boroknak fénye az alkonyati fürtön,
a földi mélység halott és eleven nyugalma,
égi ködökön túlról leoldozott magasság.
Állandó visszatérés fura gyereke vagy:
síró-nevető ölnek felfoghatatlan magzat.
Füvek szigorú rendje a szeszélynek talajt ad
amerre jársz. Az évek odahajolnak hozzád.