2009. szeptember 27., vasárnap

Sós Barbara

Magdolna-dal II.

Él-e jóság bennem, mi nem Tőled van?
S van-e kegyelem, melyet nem Te adtál?
Nekem többé nem Napom a pőre nap,
egyetlen Fényességem, ki a halál
felett áll. Vérrel írt szerelmes levél
nekem kereszted, örök vallomásod.
S míg más tévelyeg vagy tudatlan henyél,
addig én titkos bölcsességet áldok:
hisz' bennem rejtetted el Önmagadat,
templommá emelt fel megváltó szavad.

Lakozásod bennem senki nem érti,
maguk előtt egy méltatlan nőt látnak.
Van, ki gúnyol, ki megvet. De miért is?
(Nem bírálhatnák ők az Isten-nyájat!)
... hogy legyen még könny s legyen szomorúság.
Én viszont nem bánom csendes bánatom.
Mindenkihez közeleg s jön az Úr már
s én ostorcsapást látok - a hátamon.
Veled eggyé forrva egy lélekké vált
lelkünk, mely más szemében por s szenny csupán.