2012. május 6., vasárnap

Németh Erzsébet

Ha nem lenne késő

elmondanám anyám,
milyen a tenger,
a hullámok íze,
fények lábnyoma a parton,
a bársony-mély homokban
fuldokló bogarak,
s a napernyők alól
milyen emberek beszédét hallom,
mily képet fog be
kíváncsi szemem
derékszöge a tájból,
mily ritmust ver szívemen
életem sámánja,
s rám hagyott magányod.