2009. szeptember 27., vasárnap

Halász Ildikó

És változatlan...

Azt mondtad: boldog lehetek.
Azt mondtam: csak nyugalmat kérek.
S, hogy itt vagy, hadd felejtsem most Veled
Milyen iszonyú józanságban élek.

Több és kevesebb vagy magadnál.
S ami vagy, én kivontam, összeadtam.
De míg a sorsod bennem fénylő versek mutatják
Minden változatlan.

Valahová tartunk, s nézz hátra:
Ez az út nem zárul össze nyomtalan
Száz kézzel húzol vissza a bűnből
S én tanulok örülni annak, ami van.

Szabadságot akarjak, a kietlent, a lázadót?
Nem kell. Vezess, szoktass, játssz velem.
S vértezz fel, hogy legyek sebezhetetlen,
mikor körülfog a végtelen