A szülők földbe térnek nap mint nap,
miközben mi vagyunk a levelek,
ők, csakis ők lesznek a gyökerek,
megnyújtva létünket föld alatt.
Kövek alatt fekszenek örökre,
míg mi fényben járjuk a világot,
kölcsönveszünk kevés boldogságot
és kínt: éltető vizet kertjeinkre.
P.Tóth Irén fordítása
