Lövétei Lázár László

"batyunk, botunk, fegyverünk..."

Zsörtölődő rigmus
a 80 éves Kányádi Sándornak

„lelket ír, nem cifra szókat”
(Arany Tompáról, 1847. február 28-án)



Ma már elhiszem azt, amit sose hittem:
hogy egy perc alatt is elröpülhet innen
várlakó és város: medve s málnavész is,
s nem marad meg semmi, csak a szent poézis...

Éppen ezért kéne most a komoly ének
itt, ahol a költők gombamód’ tenyésznek...
Hiszen nyelvünk van, de... „Arany János” hol van?
Csak üres árnyékát taposnánk a porban,
ha nem volnál köztünk, nyolcvanéves fejjel,
mondván, hogy vigyázzon, aki itt ma versel,
mert a szó itt: kő, mely... oltár is lehetne,
ha egy kis „Arany”-rög rejtőzködne benne,
s bár anélkül csak kő – annak se utolsó:
ha nem oltárnak, hát sarokkőnek való...

Hallgatlak tehát, és nagy örömnek tartom,
hogy éghet előtted magyarköltő-arcom;
hallgatlak-dúdollak, s nem kívánok szebbet:
áldjon meg az Isten, mint Te ezt a nyelvet...

Csíkszentdomokos, 2009. február 28.