Hosszú sor, rövid sor,
a végén rím, vagy az se:
vállamra, vajúdó világ,
nagyobb terheket raksz-e?
Van-e a versnél súlyosabb,
nehezebb földi áru? –
Én évek óta cipelem
és lettem hajlotthátú.
Lettem esetlen s halovány,
csak lelkem maradt büszke.
De minden sorom, – jó, vagy rossz –,
égő lelkemnek füstje.
Szemet csíp, torkot rág,
vagy száll, száll föl az égig,
először rajtam próbálja
erejét, gyöngédségit...
Hosszú sor, rövid sor,
a végén rím, vagy az se:
vállamra, vajúdó világ,
dicsőbb terheket raksz-e?
