Újra itthon, a határban,
árnyak között árnnyá váltan.
Magam vagyok, visszajutva
a kezdeti, ősi útra.
Más lett minden - ember, élet!
Csak a falu nem vált létet,
múlhat, Uram, ősz és tavasz,
ő is, akár Te, ugyanaz.
Mogyoróról arany pereg.
Furulya szól, füstcsík kereng.
Eleinkért tücsök jajdul,
halk dala halálba halkul.
Éger-illat, mint a méreg.
Emléke valóvá éled.
Hulló levél korhol egyre.
Szél kóstol bele könnyembe.
Lengyel Ferenc fordítása
