Hallgasd csak, miként dermednek, tűnnek,
oltják ki egymást sorra a hangok, a tér,
az utca kohójában hogyan olvadnak
eggyé, tompulnak visszhanggá, úsznak,
de ki tudja majd elviselni a csendet,
a tátogó szájak, a puszta fák sorát,
a fényesre csiszolt tükrök, a vásznak,
a kisimult redők, a hómező előtt
megállni melyikünk tiszta és bátor
