Úgy hallgatok most, mint a madarak
azon a régi-régi délutánon,
amikor hirtelen a Nap
elé csúszott a Hold.
Béke volt a tájon és nyugtalanság.
Csak állt a fűben és fülelt a gyík,
s a színek is hallgattak. Meglepődött
a zöld, a kék, az augusztusi barna
levél.
a kis szelek először szétszaladtak,
azután bújtak lomb alá. A fény
úgy folyt a tájra, mint a vér.
Ilyen ez is most - szófogyatkozás.
