Boldogan él, vígan, betelten,
ki durva rimákat szeret,
de az én karom eltörött,
mivel én felhőket öleltem.
A ritka csillagok bűne,
melyek egem mélyén ragyogtak,
hogy fáradt szemeim napoknak
emlékével vannak tele.
Hiába vágytam én a térnek
elejét s végét lelni meg:
valami szörnyű tűzszemek
melegétől szárnyaim égnek.
A Szép szerelme éget el,
s nem lesz meg annyi bús jutalmam,
hogy a tengernek nevem adjam,
amelybe majd zuhanni kell.
Babits Mihály fordítása
