Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
szoptuk vidéki örömök tejét?
Így volt s mindez az öröm árnya csak,
ha szépet láttam, téged láttalak,
minden szépségbe már beléálmodtalak.
S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
kik egymást még félénken nézitek;
és míndenben szerelmetek kering
s egy kis zugból a bárhol-t érzitek.
Felfedező új földet látogat,
más térképen néz új világokat -
világod én vagyok s világom már te vagy.
Ha összenézünk, hű szívet mutat
egymás szemében két ábrázatunk
nincs éles Észak s elhajIó Nyugat -
jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami már megúnt;
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk
