Lassan csak annyi lesz az életem,
hogy minden este papírra vetem
mindazt, ami nem történt meg velem,
s nem is történik meg már sohasem,
hiába írok lázas verseket,
s mondom magamban, mint a gyermekek,
hogy mi leszek, ha egyszer nagy leszek,
mert egy reggel majd arra ébredek,
hogy mit a toll s a tinta álmodott,
a rám kirótt jövő már elfogyott,
s mit eddig tettem, csupán az vagyok:
felkészülés arra, mi el se jő,
fűmag, miből már fű sohase nő,
könyvekbe préselt tavaszi mező.
