2011. szeptember 18., vasárnap

Kiss Tamás

Esők éneke

Hallgasd ki majd egyszer barátom zenéjét a nyári esőknek
mikor a telt lombokról a sűrű kerti füvekről
a gyorsan alakuló fövenyre fut le az ár és onnan
gyönyörű rendben a kemény köveket agyagot kikerülve
összeszalad körtáncot csinál azután csobogó dallal
panasztalanul a zordon kietlen mélybe leomlik
A mélység boltívei alól pedig ugyanakkor komoran
piros-fekete hangon felbúg egy orgona hangja
s ott a te arcod előtt születik meg akár az erdők
szálfáin átsuhanó fuvallat - léted sorsod muzsikája
Nincs nála tisztább ének harmonikusabb dallam
e háromrészes bolygónk közbeeső közegében
Tekints körül testvérem ez örökké változékony világban
ahol mindent értettél helyére tettél megmagyaráztál
megtört szögekben mértél sugarat hajló végtelent
éltél - úgy hitted - érzékeidet kielégítő örömökkel
s most mégse felejtheted el honnét származol hova térsz meg
esők suhogása csermelyek szakadása között hiszen
hallod a tó mélyén a havasok csúcsát
látod a futamokat ahogy az ellenpontokat oldják
ízleled szádban villámok légűri suhogását
orrodba vág lényed egyszeriségének döbbenete
érintheted az Örök-Nincsen kimondhatatlan édességét mert
a telített lombok a sűrű füvek gyapjai közül
lefut a nyári eső is a gyorsan alakuló fövenyre
s a lét gyönyörű rendje szerint a kemény köveket kikerülve
összeszalad körtáncot csinál azután csobogó dallal
panasztalanul a zordon kietlen mélybe leomlik