Láthatatlan lény jelenlétét érzik a bokrok,
kiszáradt sós vizek csontjai villognak,
mindenütt ősz van,
mindenütt viadalhely,
piros eget tart az elmúlás
a leszegett szarvakkal közeledő csönd elé,
alkonyodik,
a felhők sugarakra támaszkodnak.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."