2011. augusztus 30., kedd

Janáky Réka

Behunyt szemmel

Néha ébren is szépet álmodom.
Fekszem a fűben, szél simít
Gyöngéd szerelmesként
Végig fölgerjedt, izzó arcomon,

És testem issza a Nap sugarát.
Nesztelen suhannak felettem
Az emlékbe a hűtelen percek.
Narancs égbolt ölel át.

Érzem, e bizsergő simítással
A szél és a Nap a bőrömön át
A földi szennyet véremből kimossa.

Vörös és időtlen áradással
Magába ölel a táj:
Testetlen leszek, örök és tiszta.