2011. július 7., csütörtök

Dienes Eszter

Túl kevés

Két méter hallgatás
köztünk az árok,
lyukas ingemben
szívemig látszok.
Testem széjjelszórva
– éjben szalmazsákok –
leégett telihold
udvarában állok.
Mandulás két szemem
fogyó arányába’
meglátszik szétosztott
mosolyom hiánya.
Úgy vagyok, mint a kő –
el kell, hogy dobjanak!
Vigasznak túl kevés,
támasznak ingatag.