2011. június 18., szombat

Kiss Péter

A fák alatt

Felhőkig érő hosszú sziklák
Alatt sóhajtom vágyó dalom
Reményt keltő színben akarom
Látni, hogyan állnak fel a fák,
És a Nap merész fénysugarát
Miként eresztik át a lombok.

Kemény kötésbe fogva fekszem,
De remény könyvébe kötve nem
Érzem magam. Bár állva vártam
Eddig minden nagy Hajót, holott
E lábnak futás tett volna jót.
És most itt állok a fák alatt,

Reményt adó büszke fák alatt,
És lecsorgó nedvéből erőt
Veszek, s kitartást gyökeréből,
Hol a józan hűs patak fakad,
S a Nap fényes sugara halad,
Mely immár minden bút eltöröl