De szeretem a metsző logikát
mikor a díszleteket borogatja
zuhannak döngenek a szebb napok
az áldott virradatra
de szeretem a józanész jegét
mikor a homlokot fehérre edzi
rohan a bűvös bíbor másfelé
magát fedezni
de szeretem a fegyelem fogát
mikor újabb rovátkát ejt a csonton
szivárványszínben menten felragyog
ember mivoltom
de szeretem az álom melegét
mikor a lábujjak hegyétől indul
azzal hiteget: mindvégig marad
még azon is túl.
