Török József

Melankólia

Az eső lába földig ér,
dzsungel-lelkem bőrig ázik,
didereg mellemben az űr,
köd-gondokkal karikázik.

Dermedt ködökbe burkolt
éhes testem fényre vágyik,
- régi vágyak új tavaszán
mégis álmot tarisznyázik.