2011. május 21., szombat

Kárász Izabella

Vajon imádkozol-e értem?

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már meg ne zavarjon?
Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte, szent imákban,

Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez,
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz...
És fönt az Isten trónusánál,
ahol mindketten megállunk,
Egy csodálatos tiszta percben
Találkozna az imádságunk.